2026.10.11. · Kalandok
Ne írjál rólam
Levelek, cikkek és történetek, amik velünk maradtak.
Wester Jánosné, Éva, a nagymamám.
2013 decemberében megígértem (elsősorban magamnak), hogy beavatok majd másokat a szakmával járó kalandjaimba. Ez az ígéret váratott kicsit magára. Kalandokban mondjuk nincs hiány! Szakmának viszont már nem is tudom, hogy melyiket jelölném.
Wester Jánosné, Éva, a nagymamám volt. Az Ikarusnál dolgozott szociális igazgatóként, aztán nyugdíjba ment, amikor a nagypapám megbetegedett. Ő volt a családban az, aki tudatosan bánt a pénzzel. Én ezzel a tudatossággal nem büszkélkedhetek, és sajnos sosem beszéltünk róla eleget.
Gyerekkoromban a bátyámmal iskola után nem haza mentünk, hanem hozzá, mert a szüleink dolgoztak, Anyu pedig szinte egyedül tartott el és nevelt minket. Mama segített tanulni, és az iskolai eredményekre kitalált egy motivációs technikát: az ötös 200 forintot ért, a négyes 100-at, a hármas semmit, a kettes mínusz 100-at, az egyes mínusz 200-at. Engem ez igazán nem motivált, de éltem a lehetőséggel. Amit kaptam, arról általában előre tudtam, mire költöm, és mindig mindet el is költöttem. Vettem például menő kitűzőket a Jókai lakótelep 100 forintosában.
A modellkarrierem elején ő fizette ki az első kizárólagos ügynökségi szerződésem felbontásának járulékos költségeit (TrendAttack, örökké a szívembe zártalak), és ő fizette ki a parkolási bírságaimat is, amiket rendre elfelejtettem befizetni.
Mama 1955-ben kezdett az Ikarusban programosként, technikusként, később szabványügyi előadóként és műszaki diszpécserként. Vörös diplomával végezte el a főiskolát. Személyzeti osztályvezető, majd főosztályvezető lett, 1976-tól pedig személyzeti és szociális igazgató. Az Ikarus történetében elsőként töltötte be nő az igazgatói tisztséget. Ez volt Ő. ♡
Három lánya volt. A kollégák úgy mondták: "megyek Wester Évához, Évihez, az igazgatóhoz, Évikétől jövök." Az ő feladata volt, hogy a gyár dolgozói lakáshoz jussanak, a gyerekeknek legyen bölcsődéjük, a nyugdíjasoknak háza, a nyaralóknak üdülőjük.
Amikor elkezdtem utazni, a Skype mellett e-mailben tartottuk a kapcsolatot. Most az AI segítségével összegyűjtöttem ezeket a leveleket, és próbálok olvasni a sorok között.
Szinte naponta kaptam tőle levelet. Egy 2014-es nyári levelében ezt írta:
"Tegnap azon gondolkodtam, hogyan segíthetném, hogy jobban osszd be az idődet."
Aztán elmesélte, hogy a hatvanas-hetvenes években esti tagozaton járt egyetemre, miközben a gyerekeit nevelte. Reggel "szortíroztuk" őket az óvodába és a bölcsibe, nappal dolgozott, délután összeszedte a brigádot, utána jött a főzés, a vacsora, a fürdetés. Vizsgák előtt, a tanulmányi szabadságon aztán "rágomboltam" a tanulásra:
"Úgy osztottam be az időmet, mintha munkába jártam volna, és szigorúan ragaszkodtam hozzá."
Hozzátette, hogy nem azért írta, hogy dicsérgesse magát, hanem hogy szemléletessé tegye, mennyire fontosnak tartja a tudatos rendszerességet. A levél vége így szólt:
"Hiányzott, hogy tegnap nem beszéltünk."
Mama azt mondta egyszer egy újságírónak, aki az Ikarus gyári lapjának írt róla: "de ne írjál rólam." Az újságíró azért mégis megírta, mert Mama félig-meddig rábólintott. Most én is megírom.
Az újság az utolsó bekezdésben azt írja, hogy miközben Mama éjt nappallá téve dolgozott, felnevelte a három kislányát. Az újságíró hazafelé menet számtalanszor találkozott vele késő este. Egyszer, nyáron, Mama azt mondta, megkérte a férjét, hogy mire hazaér, húzza le a sárgabarack héját, mert nagyon fáradt.
Én erről "akkori fejjel" nem sokat tudtam. A Pesti Mamit úgy ismertem, mint aki minden vasárnap összehívja a családot és ebédet készít nekünk, a tanulásban mindig támogatott, olyan ügyesen kezelte a pénzügyeket, a számítógépen ügyeskedett, megnézte a pedikűrös időpontját, és a leveleiben rendszerességről írt, meg persze a saját kis vívódásairól. Ugyanez a nő vezetett egy nagy gyári részleget, éjszakába nyúlóan, és közben főzött a családnak, és sárgabarackot hámoztatott, majd a férjét végig ápolta. Most látom, hogy a határidőnaplók, a jegyekért járó forintok, a kifizetett parkolási bírságok mind ugyanabból a gondoskodásból jöttek. Mama a maga módján, türelmesen igyekezett segíteni nekem, hogy rendet tartsak a pénzemben és az időmben. Hát, bőven van még hová fejlődnöm!
Sajnálom, hogy nem találkozhattál a kis dédiddel. Bízom benne, hogy látsz minket.
