MOMEFASHIONSHOW 2026MOME FASHIONSHOW 2026

Szeptember 3-án a 2026-os MOME Fashion Show-n jártam, ahol az idei textiltervező hallgatók diplomamunkái mutatkoztak be a kifutón, majd kiállítás formájában is. Az estét kísérő kiállításon pedig a ruhák mellett lábbelik, kiegészítők, anyagkísérletek, taktilis textilrendszerek és térinstallációk is helyet kaptak.

Már ez a felsorolás is jól mutatja, hogy nehéz lenne az eseményt egyszerűen divatbemutatóként leírni. A projektek sokkal inkább különböző tervezői gondolatok és személyes történetek megfogalmazásai voltak, amelyekhez a divat és a textil vált eszközzé. Fenntarthatóság, a tradíció és a kortárs kultúra kapcsolata, változó identitások, személyes veszteségek és traumák ugyanúgy megjelentek a témák között, mint az új anyagokkal és technológiákkal való kísérletezés.

Egy idő után egyre kevésbé csak magukat a ruhákat. Anyagokat, struktúrákat, arányokat, rétegződéseket, színeket és részleteket néztem – azt, hogyan reagálnak a testre, a fényre és a mozgásra.

Talán mégis a személyes megélések jelenlétét éreztem a legerősebben az eseményen.

A divat és az enteriőr első pillantásra két külön világ, mégis meglepően sok közös eszközből építkezik. Anyag, szín, forma, ritmus, arány, textúra, fény – és végül az ember, aki kapcsolatba kerül mindezzel. Egy ruha a test körül hoz létre teret, egy enteriőr pedig az ember körül. A lépték más, de a gondolkodás sok ponton találkozik.

Ez különösen izgalmassá tette számomra azokat a munkákat, ahol maga az anyag került előtérbe. Kötött, csomózott, rojtos, horgolt, áttetsző, rétegzett vagy éppen plasztikus felületek jelentek meg, amelyek mozgás közben folyamatosan változtak. A textil ebből a szempontból különleges anyag: esik, feszül, gyűrődik, rétegződik, fényt enged át vagy éppen elnyel, és minden mozdulattal egy kicsit más képet mutat.

És ilyenkor óhatatlanul elkezdem más léptékben is elképzelni azt, amit látok. Egy textúra lehet egy fal vagy kárpit kiindulópontja, egy rétegződésből születhet térelválasztó, egy színkapcsolat meghatározhat egy enteriőrt. Nem konkrét formák átemeléséről van szó, sokkal inkább arról, hogy az egyik területen látott megoldás elindít egy gondolatot egy másikon.

A kislányom is velem tartott az eseményre, ő pedig - nyilván - leginkább a kapott textiltáskát várta, pontosabban azt, hogy vajon mit rejt. Azt hiszem, nála a Rival Loves Me termékei aratták a legnagyobb sikert: a szemhéjfesték-paletta már a rendezvényen használatba került, nyilván az ezüst, csillogós árnyalat tetszett neki a legjobban, otthon pedig rögtön helyet kapott a sminkasztalán.

A Geek & Gorgeous termékének valószínűleg inkább én veszem majd hasznát, a Schwarzkopf samponokat viszont már közösen teszteltük. A heti egyszeri, egyébként kissé nehézkes hajmosás a termékek kipróbálásának motivációjával máris meglepően gördülékenyen ment. Úgy tűnik, hatévesen egészen más értelmet nyer a "terméktesztelés".

Apróságnak tűnik, de nekem ezek a részletek is hozzátartoznak egy esemény élményéhez. Egy jól megválasztott ajándék nem egyszerűen hazakerül velünk, hanem használatba kerül, élmény kapcsolódik hozzá, és közben maga a márka is sokkal könnyebben megmarad. Nálunk legalábbis ez most egészen szó szerint megtörtént.

Számomra ez maradt meg legerősebben az estéből: hogy a design különböző területeit sokszor csak mi választjuk el egymástól ilyen élesen.

Egy anyag lehet ruha, funkcionális réteg, téralkotó elem vagy művészeti objekt - attól függően, milyen szerepet adunk neki.

Egy forma egészen mást jelenthet más léptékben, egy ötlet pedig egyik területről a másikra kerülve teljesen új jelentést kaphat.

És talán éppen ezért érdemes időnként kilépni abból a területből, amelyben nap mint nap dolgozunk. Nem azért, hogy mindent közvetlenül átültessünk a saját munkánkba, hanem azért, hogy más dolgokat vegyünk észre, új kérdéseket tegyünk fel, és időnként más perspektívából nézzünk arra is, amit már ismerünk.

Lia egyébként most kezdte az iskolát, ami önmagában is elég megterhelő időszak számára IS :) Öröm nézni, ahogy a nap végére a teljes kimerültség hatására néha már egészen különféle tüneteket produkál. Hazafelé most nem jutottunk el idáig: az autózás második percében kidőlt. Mivel szinte mindentől elég messze lakunk, volt ideje pihenni, nekem pedig maradt egy hosszabb út hazáig. A megfelelő zenékkel az autóban átvágtam a városon, és közben volt időm kicsit feldolgozni az aznap begyűjtött impulzusokat.

Hatlaczki Anna - HAAN Creative.studio